NÉMA FRIGYES

1955. június 30. (Balatonalmádi) - 2011. február 11. (Pécs-Pellérd)

Frici a Szélkiáltó egyik alapító tagja volt, az együttesben 1974. októberétől 1975. októberéig játszott.

1973-ban végzett a veszprémi Lovassy Gimnáziumban, majd sikeresen felvételizett a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakára. A főiskola megkezdése előtt egy évre Kiskunfélegyházára vitték katonának.

A nevével - amelyet jól megjegyeztem magamnak, mert érdekesnek találtam -, ekkor, IV. osztályos gimnazistaként találkoztam először az Ifjúsági Magazin egyik rovatában, amelyben levelezőpartnert keresett. Címnek csak ennyit adott meg: Kiskunfélegyháza, Pf.: 10.

Akkor még nem tudtam, hogy később hányszor le fogom én is írni ezt a címet feladóként a nevem alá, hiszen alig egy év múlva, a sikeres felvételim után én is ugyanott kezdem meg a katonai szolgálatomat. A megjegyzett név újra előbukkant, de azt sem tudtam akkor még, hogy a továbbiakban is egy darabig párhuzamos síneken fut majd az életünk.

Személyesen először a leszerelés után találkoztunk a főiskolán a Szélkiáltó egy koncertjén, amelyet a gólyatábor résztvevőinek - azaz nekünk - adtak, talán a Szenes Klubban. A sors fintora volt, hogy a találkozás után egy hónappal már én játszottam a helyén az együttesben.

A helycsere ellenére mi ketten jó viszonyban maradtunk egymással végig. 1978-ban diplomázott és lakóhelyéhez közel, Balatonfűzfőn kezdett el tanítani.

Aztán szem elől vesztettük egymást, csak az ötévente megtartott jubileumi koncerteken találkoztunk. A zenélést nem hagyta teljesen abba, önálló fellépéseket vállalt egy szál gitárral.

Később meglepődve hallottuk, hogy a tanári pályát elhagyva, zöldségkereskedő lett belőle Balatonalmádiban. Talán egy-másfél éve lehetett, hogy felhívott bennünket azzal a hírrel, hogy ide Pécs mellé, Pellérdre költözött.

Ma tudtuk meg, hogy itt érte a halál is 2011. február 11-én. Nyugodjon békében...