KERESZTÉNY BÉLA

1954. január 7., Mosonmagyaróvár – 2014. október 21., Pécs

A Szélkiáltó együttes néhai tagja, mérnök volt. 1954. január 7-én született Mosonmagyaróváron. Itt végezte általános iskoláit is, majd a gimnázium matematika-fizika tagozatán érettségizett 1972-ben. A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerzett mérnöki diplomát 1976-ban. Kezdetben a Baranyatervnél, majd betegségéig a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon dolgozott.

Felesége, Papp Zsuzsanna pedagógus, Olaszban él, gyermekei, Tamás (1987) a Kaposvári Egyetem színművészeti szakának elvégzése óta Budapesten színészkedik, Laura (1989) pedig a Mosonmagyaróvári Városi Televízió szerkesztő-riportere volt, egy ideje pedig az A38-as hajón dolgozik...

A zene már gyerekkorában is családja életének szerves része volt, édesapja kiválóan zongorázott. Négyen voltak testvérek, mindannyian tudtak és szerettek énekelni, gyakran tartottak otthon házi koncerteket. Általános iskolás korától kezdve zongorázni tanult, gitározott is, testvéreivel később zenekart alapítottak, amellyel végigjátszották a korabéli beat repertoárt. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolán tagja volt a verséneklő Marcipán együttesnek.

1981-re a Szélkiáltó nehéz helyzetbe került. A régebbi tagok befejezvén a főiskolai tanulmányaikat, elköltöztek a városból, többeket behívtak katonának, így az együttesnek már csak két tagja maradt. Valamit tenni kellett, hogy az addigi évek sok-sok munkája ne menjen veszendőbe.

A zenekari legendárium és Béla emlékezete szerint a Szélkiáltó együttesbe való bekerülésének története úgy zajlott, hogy Lakner Tamás és ő 1981 októberének végén, egy szép napon véletlenül találkoztak a Király (akkoriban még Kossuth Lajos) utcán és a Tamás – röviden vázolva az együttes akkori nehéz helyzetét – megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve néhány – a Sólyom Katival közös – gyermekműsorban részt venni?

Rövid gondolkodási idő után igent mondott és tartottunk egy próbát, majd egy másikat a legközelebbi „Csodák és furcsaságok” műsor kezdete előtt egy órával. Béla első koncertje a Szélkiáltóval 1981. november 12-én 15:00 órakor volt a Pécsi Sörgyárban.

Az együttesben főleg az ütőhangszereket kezelte, de – hogy őt idézzem – amolyan mindenesként dolgozott. Hozzá köthető pl. a furcsábbnál-furcsább "hangszerek" megjelenése a dalokban, melyekkel színesítette a zenekar hangzását. Egy idő után ő vette át az együttes sajtó megjelenéseivel kapcsolatos ügyeket is, amelyre a Ki Mit Tud? megnyerése után hirtelen nagyon nagy szükség is lett.

Ő volt a zenekar élő lexikonja is, hiszen akár 20-30 év távlatában is mindig anekdotázva fel tudta idézni, mi is történt velünk belföldi, vagy külföldi utazásinkon, koncertjeinken.

Életének nagyon fontos része volt a Szélkiáltó, mint ahogy ezt sokszor el is mondta. Utolsó fellépésén 2014 szeptember 20-án a Sétatéren már nagyon nehezen jött föl a színpadra, de mikor muzsikálni kezdtünk látszott, hogy ez még jótékony „terápia” volt a számára.

Neki is nagyban köszönhető, hogy a Szélkiáltó ennyi ideig együtt tudott maradni, hiszen legendás volt türelme, kompromisszum készsége! Jó társunk volt, hiányozni fog!

Emlékét visszük magunkkal, velünk van minden koncerten!

A Szélkiáltó együttes 40. éves jubileumi koncertjét, amelyet 2014. december 13-án 18:00 órakor tartottunk a Kodály Központban a Kaláka együttes és a Pannon Filharmonikusok közreműködésével, Béla emlékének ajánlottuk.

Azok részére, akik nem tudtak részt venni Mosonmagyaróváron a temetésén, nem tudtak, vagy nem szerettek volna eljönni a koncertre, de mégis le szerették volna róni a kegyeletüket, azok részt vehettek 2014. november 24-én, hétfőn 18:00 órakor Pécsett a Bártfa utcai templomban, a dr. Gesztesi András atya által celebrált gyászmisén.

A Szélkiáltó együttes tagjai