Márai CD – kritika a Magyar Nemzetben

Szomorú vallomások színesre hangszerelve
Magyar Nemzet 2011. június 2.

R. Kiss Kornélia
KORONG

Márai költészete kemény dió lenne bármelyik zenei formáció számára. Nemrég megjelent lemezén a megzenésített vers történetében először a Szélkiáltó vállalkozott arra, hogy ezt a diót feltörje. A zenei minőség ellen nem lehet kifogásunk, de a Márai-líra gondolatisága néha mintha kifogott volna a zenekaron. Az albumra válogatott versek szinte kivétel nélkül az élet múlandóságára, az örök idegenségre s az ezekbe való belenyugvásra fut ki, de még a három szerelmes vers is szomorú, minden illúziótól lecsupaszított vallomás. Adta volna magát egy ehhez illeszkedő zeneiségű lemez, az eredmény azonban összetett. A dalok hangulata nem mindig követi azokat az érzéseket, amelyeket Márai lírájának olvasása kelt.

A Szélkiáltó érdekes, kevert zenei világot választott a Márai-költeményekhez. A lemez megjelenésekor maguk is azt nyilatkozták: nagyon nehéz volt, mert úgy érezték, hogy ezek a versek „nem zenélnek” olyan egyértelműen, mint például Weöres Sándor költeményei. Az eredmény egy sok műfajjal kacérkodó korong: néha népzene, néha sanzon, blues, rock, máskor egyszerűen csak dal szól a versek alatt. Talán épp a bevallottan nehéz zenei stíluskeresés vezette időnként félre a zenekart.

Itt van mindjárt az első darab, az Együgyű vers gyorsvonatban, amiből kifejezetten vidám dalocska született – a tartalom helyett inkább a dalszerű formai adottságokra játszott rá az együttes. A zenei értékből ez persze nem von le, boldogan dudorássza utánuk az ember, az összhangzás mégis azt az érzetet kelti, hogy kicsit kevesebb ez a dal az eredeti versnél.

Előfordul a lemezen olyan szám is, ahol egészen kiválóan eltalálta a zenekar a megfelelő hangzást, mint például a Zsoltár című versnél, ahol annak dacára, hogy a címbéli műfaji megjelölés adta volna magát, mégsem kifejezetten a zsoltárszerű hangzás mellett döntöttek. A harmincéves férfi vallomásához megtalált bluesos hangzás pedig telibe talál. Kár, hogy az album egészét nézve kivétel.

(Szélkiáltó – Márai, hangoskönyv, Hangzó Helikon, 2011.)

Forrás: Magyar Nemzet Online